38. fejezet

A költözés miatt kicsit elmaradtam a munkával. A verseimet is nagyon elpakoltam valahova. Szóval, elég sok idő, mire előkerítem őket. Nagy a hajtás, azt se tudom, hol áll a fejem. A könyvkiadó is naponta hívogat, hogy kérik a verseket. Nagyon idegesítenek, de a nyaggatással csak azt érik el, hogy felmegy az agyvizem. Végre, előkerülnek a kiadónak szánt versek. Újraolvasva az irományaimat, egy részük a kukában végzi. Nem elég jók, írhatok újakat. Emiatt nem alszom sokat, egész nap fáradt vagyok. A próba se úgy megy, ahogy azt szeretném. Versek és a dalok összekavarodnak a fejemben. Azt se tudom, mi micsoda, mit szántam a bandának és mit kiadásra. Kész őrültekháza van, mindenki most akar mindent. Kamijo is későn ér haza, és akkor is hulla fáradt. Nem beszélünk sokat, ahhoz is fáradtak vagyunk, nem hogy bármi mást csináljunk.

A hajtás és az idegesség rámegy a gyomromra. Enni alig bírok, egy idő után már azt sem. Csak a folyadék marad meg bennem hosszú távon. A nap egy jó részét a mosdóban, a vécé fölé hajolva töltöm. Nem marad meg bennem az étel. Ez meg is látszik rajtam, mert fogytam is.

- Hé, jól vagy? – kérdi Die.

Fel se tűnt, hogy bejött és mellém lépett.

- Aha – nyögöm.

Lehúzom a vécét, megtörlöm a szám.

- Ezt mondd annak, aki elhiszi! Szörnyen nézel ki! – morran.

Fintorogva felállok, és a csapnál kiöblítem a szám.

- Menj haza, pihenj – kér.

- Nem, így is el vagyok maradva – makacskodom.

- Mióta vagy ilyen szarul?

- Pár napja, de nincs baj.

- Dehogynem! – mordul fel.

- Die, nyugi. Jól vagyok – Erőltetek egy mosolyt.

Dühösen dobbant a lábával. Aggódik, nem vitás, de köszönöm szépen, jól vagyok, még akkor is, ha nem látszik. A próbateremben folytatjuk a zenélést. Remegek és párszor megszédülök. A mikrofonállványba kapaszkodom, hogy megtartsam magam. Valami nagyon nem stimmel.

Végig magamon érzem Dai aggódó tekintetét. A nap végére teljesen kikészülök, azt se tudom, hogy jutottam haza. Szinte beesem a lakásba. Forog a gyomrom, hányingerem van. Iszom egy pohár vizet, hátha segít, de nem, csak ront a helyzeten. Elsietek a fürdőszobába. A vécé fölött görnyedek, mikor Kamijo hazatalál.

- Jól vagy? – Terem mellettem.

- Nem – nyögöm.

Jön egy újabb adag gyomortartalom. Csak tudnám hogyan, mikor már minden kijött belőlem.

- Mi a baj? – Elcsuklik a hangja.

Mellém térdel, és végigsimít a hátamon.

- Vacakol a gyomrom. Nagy a hajtás, a szerkesztőség is nyaggat – zihálok.

Lehúzom a vécét, elbotorkálok a mosdóig és kimosom a szám.

- Vegyél ki szabadságot, pihenj! – kéri.

- Nem tehetem.

Este kihagyom a vacsorát, inkább csak figyelem a vámpírt.

Az elkövetkező napokban, ha otthon vagyok, magamon érzem vámpírom tekintetét. Próbálom nem mutatni, hogy rosszul vagyok, de semmisem kerüli el a figyelmét. Egyik reggel alig bírok felkelni, olyan gyenge vagyok.

- Ebből elég volt! Nem nézem ezt tovább tétlenül! – mordul fel.

Ellentmondást nem tűrő a hangja. Nem értem, mit akar. Tétlenül figyelem, ahogy keres valamit a telefonomon, majd telefonál. Nem tudom kivel és mit, mert kimegy a szobából. Percekkel később jön vissza. Leül mellém, és végig simít az arcomon.

- Beszéltem Kaoruval – jelenti ki.

- Mi? – nyögöm.

- Tekintve, hogy ilyen szarul vagy, elintéztem, hogy ne kelljen bemenned.

- Kösz – Mosolygok hálásan.

- Viszont, hívok egy orvost. Nem normális ez az állapot. Ne kérd tőlem, hogy csak nézzem, és ne tegyek semmit!

Morogva belefúrom arcom a párnába. Tompán hallom, hogy ismét telefonál. Nem akarok orvost! Félóra múlva, jön is egy öreg doki. Faggat, hogy mi bajom, mióta tart ez. Rutinvizsgálatokat végez, és kijelenti, hogy pihenjek sokat, mert ez a stressztől van. Kamijo mindent megköszön, majd a doki távozik.

- Boldog vagy? – morgok.

- Nem. – ül mellém. – Pihenned kell – Elkezdi simogatni a hátam.

- Nem tehetem.

- Kérlek. Félek – remeg a hangja.

Kétségbeesetten néz a szemembe.

- Mitől? – kérdezem.

- Már láttam, mire képes a túlzott stressz. Jasmine You is emiatt halt meg. Mintha megismétlődne minden. Nem akarlak elveszíteni!

Magához ránt, és szorosan megölel.

- Mit javasolsz, mit csináljak? – Adom meg magam.

- Elmegyünk egy nyugodt helyre, messze innen. Két hétre, hogy kipihend magad – jelenti ki magabiztosan.

- Két hét? – csodálkozom.

- Igen, se laptop, se mobil, se semmi, ami miatt aggódnod kéne.

- Ezt te se gondolhatod komolyan – Hitetlenkedve nézek rá.

- De, elintézek mindent, te csak pihenj - Kiviharzik a szobából.

Uh… istenek az égben, most segítsetek! Kaoru ebbe soha nem menne bele, nem csak ő, de még a főnök se. Arról nem is beszélve, hogy a saját bandája mit szól majd ehhez? Nem hagyja, hogy ellentmondjak neki, nem is figyel rám, csak intézkedik. Szállást foglal, elintézi a két hét szabadságot. Nem tudom Kaorut hogy vette rá, de meggyőzte. Ezzel túltett rajtam. Nekem tovább kell rágnom Kao fülét, ha akarok valamit, de ő azt ellenzi. Ez a vámpír meg? Na, jó, ez tényleg nem ember!

A mai napot ágyban töltöm, és holnap megyünk. Nem hajlandó elárulni, hogy hova, csak azt mondogatja, hogy tetszeni fog. Mint később kiderült, igaza lett. A hegyek között van egy hotel, messze a város zajától. Csodaszép szállás, erdő, egy csörgedező patak. Kívánni se lehet ennél jobbat a pihenéshez. Mégse lesz olyan borzalmas.

A két hét gyorsan elrepült. Egész idő alatt csak lustálkodtam, ez idő alatt teljesen feltöltődtem energiával. Annyira jó volt pihenni, hogy párszor Kamijo alig tudott kirángatni a szobából, hogy sétáljunk az erdőben. Ez az eszement még arra is rávett, hogy sötétedés után menjünk az erdőbe… nem normális, de ilyennek szeretem. Volt pár meleg vizű forrás, amit kipróbáltunk. Valami csodálatos érzés és élmény. A természet lágy ölén, egy forrásvízben ülni, azzal, akit szeretek. Kívánni se lehet ennél jobbat.

Nem volt hülyeség eljönni, mert a gyomrom is helyre jött. Ez annak is köszönhető, hogy Kamijo tényleg nem hagyta, hogy telefont vagy laptopot hozzak. Így senki nem zaklatott, nem kellett idegeskednem.

- Máskor is eljöhetnénk – vetem fel, mikor hazafelé megyünk.

- Mondtam, hogy jó lesz – vigyorog.

- Talán már a jövőbe is látsz?

- Az legyen az én titkom – nevet.

Mosolyogva megcsóválom a fejem. Kamijo már csak ilyen. Hiába van még meleg, lassan közeledik az ősz.