36. fejezet

A koncert hatalmas sikert aratott, imádtak minket. A fiúk nem tettek megjegyzéseket a hangulatváltásaimra. Koncert után még adtunk egy gyors interjút, de fogalmam sincs miket kérdeztek, mert csak Kamijo büntetésén járt az agyam. Amint lehet, beugrom a kocsiba és már megyek is. Egy óra alatt hazaérek.

- Megjöttem! – kiáltom és leveszem a cipőm.

- Már azt hittem sose jössz – mosolyogva a falnak dőlve.

- Te könnyen beszélsz – fintorgok.

A nyakába vetem magam és vadul marok ajkaira. A falnak lököm és vadul ráncigálom le róla a pólóját. A fölösleges ruhadarabot lehajítom a földre és mellkasát kezdem ajkaimmal kényeztetni. Hajamba túr és jólesően sóhajtozik. Egy nyögés hagyja el ajkait, mikor férfiasságát ingerlem.

- Büntetést kapsz azért, amit velem csináltál az öltözőben – nézek rá ördögien és alhasának lágy bőrébe harapok.

- Mit akarsz? Mivel akarsz megkínozni? – kérdi elfúló hangon.

- Majd megtudod – csókolok hasába.

Felránt magához és vadul megcsókol. Szinte tépjük egymás ajkait, de nem érdekel. Elveszek csókjában. Ő is leveszi rólam a pólóm és elhajítja valahova. Mikor elválunk egymástól már a hálóban vagyunk. Az ágyra lököm és rávetem magam. Megtámaszkodom feje mellett és vágytól csillogó szemébe nézek. Végig simít az arcomon és mellkasom kezdi simogatni. Másik keze tarkómra siklik és fülemhez hajol.

- Legyél te a seme – suttogja fülembe és bele is nyal.

- Mih? – nyögöm meglepetten.

Ravaszul elmosolyodik. Nem kell kétszer mondani, azonnal nyakát kezdem harapdálni, ezzel jóleső sóhajokat kiváltva belőle. Többször felajánlotta, hogy legyek én a seme, de mindig visszautasítottam, mert nem akartam megrontani ezt a testet. Végig csókolom mellkasát, közben kezemmel merevedését ingerlem. Nem akarom sokáig húzni az időt, mert már fájdalmasan lüktet férfiasságom. Pillanatok alatt megszabadítom farmerjától és alsójától. Nem habozok, azonnal ujjaim bilincsébe zárom ékességét és ajkaimmal kényeztetem. Azonnal felnyög, és egész teste megremeg. Édes hangja zene füleimnek. Ha lehet, ezzel még jobban felizgat. Gyorsítok mozgásomon, Kamijo sóhajait kéjes nyögések váltják fel.

- Kyoh… - veti hátra a fejét.

Nagy a kísértés, hogy magamat is kényeztetni kezdjem, de magára ránt és szenvedélyesen megcsókol. Kutató ujjai megtalálják az utat a nadrágomba és azonnal munkához lát. Az én kezem se tétlen, folytatom áldásos tevékenységem.

- Csináld – suttogja két sóhaj között.

- Biztos?

- Ennél romlottabb már nem lehet a testem, hisz vámpír vagyok.

Nem kell többet mondani, máris az éjjeli szekrénynél kezdek kotorászni a síkosító után. Míg megtalálom a kis tubust, Kamijo nem könnyíti meg a dolgom, mert elkezdi kioldani övemet és kezdi lerángatni rólam farmerom.

- Türelmetlen – nézek rá gonoszan.

- Hagyjalak inkább békén? –húzza el kezét.

- Meg ne próbáld! – figyelmeztetem.

Jóízűen felnevet és kényelembe helyezi magát. Megszerzem a kis tubust és elfoglalom helyem. A síkos anyagból nyomok az ujjaimra, és az elsőt óvatosan testébe vezetem. Fájdalmasan felnyög, arca eltorzul az érzésre.

- Voltál már uke? – nézek rá komolyan.

- Igen, még régen, egy-két alkalommal – nyögi.

- Biztos akarod? Mert nem igen tudom majd türtőztetni magam, annyira akarlak.

- Csináld.

Ajkait és nyakát kényeztetem, hogy enyhítsem fájdalmát. Az első ujjat hamar megszokja, a második is fájdalommal jár, és több idő kell neki, míg megszokja. A harmadik előtt férfiasságát kezdem kényeztetni, hogy inkább arra figyeljen. A harmadik ujjam is belé vezetem, háta ívbe feszül és fájdalmasan felnyög. Abbahagyom ujjaim mozgatását, had szokja. Férfiassága ingerlését folytatom. Óvatosan kezdem tágítani, fájdalmas sóhajait felváltják a kéjes nyögések. Már élvezi.

- Jöhetszh… - nyögi.

Síkosítót kenek férfiasságomra, ujjaim helyét váltom fel. Lassan hatolok testébe. Mindketten hangosan felnyögünk. Teljes hosszommal elmerülök benne, már ennyi elég lenne, hogy elmenjek. A fájdalom miatt eltorzul az arca. Várok, míg szokja a helyzetet, majd lassan mozogni kezdek benne. Megrázkódik teste és felnyög. Nem tiltakozik, így fokozom a tempót. Felkönyököl, egyik keze tarkómra siklik és magához von egy csókra. Egy nagyobb lökésnél felnyög és nyakamba harap, ezzel egy sóhajt kiváltva belőlem. A vágy egyre jobban hajt, a kielégülés felé. Mozgásom egyre gyorsabb és vadabb. Minden érzékem eltompítja a vágy és szenvedély. Az se jut el a tudatomig, hogy esetleg ezzel fájdalmat okozok neki. Ráfogok férfiasságára és eszeveszett ütemben izgatom. Nyögései még vadabb tempóra ösztönöznek. Néhány erőteljes lökéssel eljuttatom őt az édes megsemmisülésbe. Izmai összerándulnak, ezzel én is eljutok a csúcsra. Fáradtan rogyok mellkasára és próbálok levegőhöz jutni. Államnál fogva maga felé fordítja arcom és megcsókol. Kihúzódom belőle és mellé fekszem. Csak most, hogy kezd tisztulni a fejem, jut eszembe, hogy esetleg fájdalmat okoztam neki.

- Sajnálom – motyogom.

- Mit?

- Nem okoztam fájdalmat?

- Nem.

- Akkor jó.

- Máskor is megismételhetjük – mosolyog pajkosan.

- Telhetetlen.

Erre felnevet, kikászálódik mellőlem, és kimegy a szobából. Megcsóválom a fejem, és követem őt a fürdőbe. Gyors zuhany után lefekszünk aludni, egymás karjaiban ér utol a tudatlanság.

Amint lecseng a turnészezon, végre pihenhetünk. Ami a legjobb, hogy Kaoru is leállította magát, és inkább foglalkozik a barátnőjével. Így mindenki jól jár, főleg én. Kamijónak se kell dolgoznia, mit akarhatnék még? Minden tökéletes.

Egy ilyen lustálkodós délutánon eszembe jut a nagy ötlet. Vajon mit fog hozzá szólni? Majd meglátjuk. Nagyon remélem, hogy rábólint.

- Hol merengsz? – telepszik mellém a vámpír.

- Csak gondolkodom – ülök fel, és megdörzsölöm a szemem.

- Min? Dalszövegen?

- Egyiken se. Már jó ideje együtt vagyunk, és egész jól megvagyunk.

- Igen, de hova akarsz kilyukadni? – értetlenül pislog.

- Hülye kérdés, de lenne kedved összeköltözni? Egy teljesen új lakásba?

Felnyög döbbenetében, és hatalmasra nyílnak szemei. Ezek szerint rosszat mondtam?

- Mindegy, hagyjuk. Vedd úgy, hogy meg se szólaltam – visszakozok keserűen.

- Csak megleptél.

- Mi olyan hihetetlen ebben?

- Ezt a lakást, még Jasmine-nel vettük. Sok emlék, és érzék köt ide – néz körbe.

Elfintorodok. Mintha ez a lakás lenne az utolsó, ami a basszeroshoz láncolja. Ez köti őt a múlthoz. Én nem szakíthatom el a köteléket, csak ő teheti. Nekem addig várnom kell. Azt is fogom tenni. Kell nekem ez a férfi, mindennél jobban.