38. fejezet

A költözés miatt kicsit elmaradtam a munkával. A verseimet is nagyon elpakoltam valahova. Szóval, elég sok idő, mire előkerítem őket. Nagy a hajtás, azt se tudom, hol áll a fejem. A könyvkiadó is naponta hívogat, hogy kérik a verseket. Nagyon idegesítenek, de a nyaggatással csak azt érik el, hogy felmegy az agyvizem. Végre, előkerülnek a kiadónak szánt versek. Újraolvasva az irományaimat, egy részük a kukában végzi. Nem elég jók, írhatok újakat. Emiatt nem alszom sokat, egész nap fáradt vagyok. A próba se úgy megy, ahogy azt szeretném. Versek és a dalok összekavarodnak a fejemben. Azt se tudom, mi micsoda, mit szántam a bandának és mit kiadásra. Kész őrültekháza van, mindenki most akar mindent. Kamijo is későn ér haza, és akkor is hulla fáradt. Nem beszélünk sokat, ahhoz is fáradtak vagyunk, nem hogy bármi mást csináljunk.

A hajtás és az idegesség rámegy a gyomromra. Enni alig bírok, egy idő után már azt sem. Csak a folyadék marad meg bennem hosszú távon. A nap egy jó részét a mosdóban, a vécé fölé hajolva töltöm. Nem marad meg bennem az étel. Ez meg is látszik rajtam, mert fogytam is.

- Hé, jól vagy? – kérdi Die.

Fel se tűnt, hogy bejött és mellém lépett.

- Aha – nyögöm.

Lehúzom a vécét, megtörlöm a szám.

- Ezt mondd annak, aki elhiszi! Szörnyen nézel ki! – morran.

Fintorogva felállok, és a csapnál kiöblítem a szám.

- Menj haza, pihenj – kér.

- Nem, így is el vagyok maradva – makacskodom.

- Mióta vagy ilyen szarul?

- Pár napja, de nincs baj.

- Dehogynem! – mordul fel.

- Die, nyugi. Jól vagyok – Erőltetek egy mosolyt.

Dühösen dobbant a lábával. Aggódik, nem vitás, de köszönöm szépen, jól vagyok, még akkor is, ha nem látszik. A próbateremben folytatjuk a zenélést. Remegek és párszor megszédülök. A mikrofonállványba kapaszkodom, hogy megtartsam magam. Valami nagyon nem stimmel.

Végig magamon érzem Dai aggódó tekintetét. A nap végére teljesen kikészülök, azt se tudom, hogy jutottam haza. Szinte beesem a lakásba. Forog a gyomrom, hányingerem van. Iszom egy pohár vizet, hátha segít, de nem, csak ront a helyzeten. Elsietek a fürdőszobába. A vécé fölött görnyedek, mikor Kamijo hazatalál.

- Jól vagy? – Terem mellettem.

- Nem – nyögöm.

Jön egy újabb adag gyomortartalom. Csak tudnám hogyan, mikor már minden kijött belőlem.

- Mi a baj? – Elcsuklik a hangja.

Mellém térdel, és végigsimít a hátamon.

- Vacakol a gyomrom. Nagy a hajtás, a szerkesztőség is nyaggat – zihálok.

Lehúzom a vécét, elbotorkálok a mosdóig és kimosom a szám.

- Vegyél ki szabadságot, pihenj! – kéri.

- Nem tehetem.

Este kihagyom a vacsorát, inkább csak figyelem a vámpírt.

Az elkövetkező napokban, ha otthon vagyok, magamon érzem vámpírom tekintetét. Próbálom nem mutatni, hogy rosszul vagyok, de semmisem kerüli el a figyelmét. Egyik reggel alig bírok felkelni, olyan gyenge vagyok.

- Ebből elég volt! Nem nézem ezt tovább tétlenül! – mordul fel.

Ellentmondást nem tűrő a hangja. Nem értem, mit akar. Tétlenül figyelem, ahogy keres valamit a telefonomon, majd telefonál. Nem tudom kivel és mit, mert kimegy a szobából. Percekkel később jön vissza. Leül mellém, és végig simít az arcomon.

- Beszéltem Kaoruval – jelenti ki.

- Mi? – nyögöm.

- Tekintve, hogy ilyen szarul vagy, elintéztem, hogy ne kelljen bemenned.

- Kösz – Mosolygok hálásan.

- Viszont, hívok egy orvost. Nem normális ez az állapot. Ne kérd tőlem, hogy csak nézzem, és ne tegyek semmit!

Morogva belefúrom arcom a párnába. Tompán hallom, hogy ismét telefonál. Nem akarok orvost! Félóra múlva, jön is egy öreg doki. Faggat, hogy mi bajom, mióta tart ez. Rutinvizsgálatokat végez, és kijelenti, hogy pihenjek sokat, mert ez a stressztől van. Kamijo mindent megköszön, majd a doki távozik.

- Boldog vagy? – morgok.

- Nem. – ül mellém. – Pihenned kell – Elkezdi simogatni a hátam.

- Nem tehetem.

- Kérlek. Félek – remeg a hangja.

Kétségbeesetten néz a szemembe.

- Mitől? – kérdezem.

- Már láttam, mire képes a túlzott stressz. Jasmine You is emiatt halt meg. Mintha megismétlődne minden. Nem akarlak elveszíteni!

Magához ránt, és szorosan megölel.

- Mit javasolsz, mit csináljak? – Adom meg magam.

- Elmegyünk egy nyugodt helyre, messze innen. Két hétre, hogy kipihend magad – jelenti ki magabiztosan.

- Két hét? – csodálkozom.

- Igen, se laptop, se mobil, se semmi, ami miatt aggódnod kéne.

- Ezt te se gondolhatod komolyan – Hitetlenkedve nézek rá.

- De, elintézek mindent, te csak pihenj - Kiviharzik a szobából.

Uh… istenek az égben, most segítsetek! Kaoru ebbe soha nem menne bele, nem csak ő, de még a főnök se. Arról nem is beszélve, hogy a saját bandája mit szól majd ehhez? Nem hagyja, hogy ellentmondjak neki, nem is figyel rám, csak intézkedik. Szállást foglal, elintézi a két hét szabadságot. Nem tudom Kaorut hogy vette rá, de meggyőzte. Ezzel túltett rajtam. Nekem tovább kell rágnom Kao fülét, ha akarok valamit, de ő azt ellenzi. Ez a vámpír meg? Na, jó, ez tényleg nem ember!

A mai napot ágyban töltöm, és holnap megyünk. Nem hajlandó elárulni, hogy hova, csak azt mondogatja, hogy tetszeni fog. Mint később kiderült, igaza lett. A hegyek között van egy hotel, messze a város zajától. Csodaszép szállás, erdő, egy csörgedező patak. Kívánni se lehet ennél jobbat a pihenéshez. Mégse lesz olyan borzalmas.

A két hét gyorsan elrepült. Egész idő alatt csak lustálkodtam, ez idő alatt teljesen feltöltődtem energiával. Annyira jó volt pihenni, hogy párszor Kamijo alig tudott kirángatni a szobából, hogy sétáljunk az erdőben. Ez az eszement még arra is rávett, hogy sötétedés után menjünk az erdőbe… nem normális, de ilyennek szeretem. Volt pár meleg vizű forrás, amit kipróbáltunk. Valami csodálatos érzés és élmény. A természet lágy ölén, egy forrásvízben ülni, azzal, akit szeretek. Kívánni se lehet ennél jobbat.

Nem volt hülyeség eljönni, mert a gyomrom is helyre jött. Ez annak is köszönhető, hogy Kamijo tényleg nem hagyta, hogy telefont vagy laptopot hozzak. Így senki nem zaklatott, nem kellett idegeskednem.

- Máskor is eljöhetnénk – vetem fel, mikor hazafelé megyünk.

- Mondtam, hogy jó lesz – vigyorog.

- Talán már a jövőbe is látsz?

- Az legyen az én titkom – nevet.

Mosolyogva megcsóválom a fejem. Kamijo már csak ilyen. Hiába van még meleg, lassan közeledik az ősz.

37. fejezet

Az elkövetkező pár napot otthon töltöm. Nem csinálok semmit, csak írok pár szöveget, és zenét hallgatok. Csak este mozdulok ki egy kicsit sétálni, a hűvös levegőn. Igazán felfrissít.

Már későre jár, de nem bírok aludni, így a kanapén fekszem, és bámulom a plafont. Igazából, nem látszik semmi a sötétség miatt, de nem is érdekel. Annyira elbambulok, hogy alig hallom meg, hogy kopognak.

- Ki az? – kecmergek fel.

Ajtót nyitok, és a legváratlanabb személy áll előttem. Mit keres itt Kamijo?

- Felébresztettelek? Bocsánat – hajtja le a fejét bűnbánóan.

- Dehogy, gyere – állok el az útból.

Leveszi a cipőjét, és a dohányzóasztalra téve szatyrát leül.

- Mit hoztál? – telepszem mellé.

- Áll még az ajánlat? Az összeköltözést illetően – kezdi.

- Mondtam, hogy felejtsd el, hülyeség – morgok.

- Mert ha igen, lenne pár ötletem – egy csomó lakberendezési magazint szed elő.

- Mi? – hökkenek meg.

- Sokat gondolkodtam az utóbbi pár napban. Úgy érzem, ideje végleg elszakadnom a múlttól, és új életet kezdeni veled – őszintén csillog a szeme, ahogy rám néz.

- A múltat nem lehet semmissé tenni, ahogy elfelejteni sem.

- Ez igaz, de már korábban is mondtam neked: Jasmine itt van – megböki a halántékát – te pedig itt – teszi szívére a kezét.

- Tényleg ezt akarod?

- Igen, szóval vágjunk bele – mosolyog.

Magamhoz húzom egy csókra. El se tudom mondani, mennyire örülök. Végre valami jól sikerül.

Egész este a laptop előtt ülünk, és a magazinokat lapozgatjuk. Megegyezünk a lakás méreteiben, ki milyet szeretne, aztán megyünk aludni.

Reggel édes csókkal ébreszt. Morogva megfordulok, és amennyire csak tudok, hozzábújok.

- Jaj, de bújsz – kuncog.

- Baj? – húzódok el.

- Dehogy – nevet.

Kis lustálkodás után kikászálódunk az ágyból, és reggeli végeztével folytatjuk a lakáskeresést. Számtalan hirdetést megnézünk, pár helyre telefonálunk, és csak pár időpontot szerzünk. Egy párat még ma megnézünk, de nem az igazi. Vagy túl messze van mindkét kiadótól, vagy a lakás lepusztult, esetleg a környék nem a legjobb. Egy másik jó lenne, de túl drága. A másik a főút mellett van, egy hatalmas kereszteződésénél, szóval baromi nagy a hangzavar. A napok így telnek. Kezdem feladni a reményt, hogy találunk egy normális lakást. Kamijo továbbra is bizakodó. Most is nagy lelkesedéssel megyünk megnézni egy újabb ingatlant. Azt írták, hogy csendes környék, egy nagyobb park van a közelben, jó a tömegközlekedés, és csak pár percre van onnan a lakás. Kamijo leparkol, és kiszállva körbenézek.

- Eddig nem rossz – mosolyog.

- A java még hátra van – jegyzem meg.

A tulajjal a ház előtt találkozunk. A lakás szép tágas, kelet-nyugat fekvésű, nagy ablakok, viszonylag tágas terek. Valami azonnal megfog benne. Érzem, hogy ez kell. Míg Kamijo a fickóval beszél a részletekről, én felfedező útra indulok. A fürdő elég tágas, a konyha a nappaliból nyílik, elég kicsi, de ahhoz elég, hogy ketten elférjünk. A nappali elég nagy, szinte látom magam előtt berendezve a helyiséget. Innen nyílik az erkély, ami a parkra néz. Elég nagy ahhoz, hogy ki lehessen hozni ide egy széket, és leülni. A háló is a nappaliból nyílik. Tágas, a szekrények, és egy kétszemélyes ágy is bőven elfér majd. Itt is nagy ablakok vannak. Emellett van még egy szoba, amit bárminek be lehet rendezni.

- Mit szólsz? Tetszik? – ölel át vámpírom.

- Igen, ez tökéletes.

- Ennek igazán örülök. Beszéltem a tulajjal, egész tisztességes árat kér, szóval nincs akadálya, hogy megvegyük.

Hitetlenkedve fordulok felé. Hatalmas mosoly terül szét az arcán. Ő is körbenéz, majd aláírja a papírokat. Hazafelé menet megbeszéljük hogyan tovább. Ha hazaérünk, átnézzük újra a magazinokat, majd holnap visszajövünk, hogy lássuk, illenének-e oda a bútorok.

Felgyorsulnak az események. Folyamatosan az új lakással foglalkozunk. Kamijo kitalálta, hogy fessük újra az egészet, amibe beleegyeztem. Másnap elég érdekes látvány fogadott. A mindig elegáns vámpír egy rövid nadrágban, elnyűtt pólóban, és fejkendőben fogadott. Nevetnem kellett rajta.

A festés után kezdtek megérkezni a megrendelt bútorok. Pár személyes dolgot elhoztunk a saját lakásunkból, de nem mindent. Kamijo viszonylag hamar el tudta adni a lakását. Nehéz szívvel tette meg, de el tudott szakadni az emlékektől.

A berendezkedéssel nem végzünk a pihenő végéig, így kicsit nehéz összehozni a dolgokat, de megoldjuk. A főnöknél leadom az új lakcímem, szóval tudják, hol kell engem keresni. Az összeköltözés hírére nagyot néz a banda, de örülnek. Die és Toshi azonnal egy lakásavató bulin kezdenek agyalni, de lehűtöm őket, nem csak én döntök ez ügyben. Meg amúgyis, még nincs kész a lakás. Próba után Kamijohoz megyek. Épp telefonon intéz valamit, addig kiszolgálom magam. A hideg sört kortyolgatom, mikor megjelenik.

- Holnap megjön majd az ágy, meg a szekrények – jelenti.

- Akkor lehet kirakóst játszani.

- Igen. Reggel hozzák majd, szóval kivettem a holnapi napot.

- Ha előbb szólsz, elintézem, hogy ne kelljen bemennem – morgok.

- Csak most szóltak. Majd áthívok valakit segíteni.

- Ha végeztem megyek, jó?

- Oké.

Ennyiben maradunk. Ígéretemhez híven, másnap fáradtan ugyan, de mentem segíteni. Lassabban halad a berendezkedés, de nem baj. Ráérünk, van időnk. Pár hónap alatt minden meg van, még a legapróbb dolgok is a helyükre kerülnek. Elégedetten nézek végig életem egy új fejezetén. Ez egy igazi otthon, ahova jó lesz hazaérni, és tudom, hogy vár valaki rám. A bútorok, a falak, minden türközi kettőnk ízlését. Tökéletes a harmónia.

Mire beköszönt az ősz, már ezt nevezzük otthonnak. Nem tudok betelni ezzel a hellyel. Toshi és Die kikönyörögte, hogy tartsunk egy lakásavatót… Igen erőteljesen gondolkodtam rajta, hogy kinyírom azt a kettőt. Az egy dolog, hogy leisszák magukat, de Die annyit hányt, hogy attól féltem, eldugul a WC. Mikor gyanúsan sokáig nem jött ki, Kao ment megnézni, hogy él-e még. Élt, és az igazak álmát aludta a WC deszkára dőlve. Toshi és Teru meg a másik. A basszerosra rájött a kangörcs, Teru volt annyira józan, hogy lelépjen bandatársammal. A buli végén mindenki ott aludt, ahol helyet talált.

Többet nem tartok bulit!!!

36. fejezet

A koncert hatalmas sikert aratott, imádtak minket. A fiúk nem tettek megjegyzéseket a hangulatváltásaimra. Koncert után még adtunk egy gyors interjút, de fogalmam sincs miket kérdeztek, mert csak Kamijo büntetésén járt az agyam. Amint lehet, beugrom a kocsiba és már megyek is. Egy óra alatt hazaérek.

- Megjöttem! – kiáltom és leveszem a cipőm.

- Már azt hittem sose jössz – mosolyogva a falnak dőlve.

- Te könnyen beszélsz – fintorgok.

A nyakába vetem magam és vadul marok ajkaira. A falnak lököm és vadul ráncigálom le róla a pólóját. A fölösleges ruhadarabot lehajítom a földre és mellkasát kezdem ajkaimmal kényeztetni. Hajamba túr és jólesően sóhajtozik. Egy nyögés hagyja el ajkait, mikor férfiasságát ingerlem.

- Büntetést kapsz azért, amit velem csináltál az öltözőben – nézek rá ördögien és alhasának lágy bőrébe harapok.

- Mit akarsz? Mivel akarsz megkínozni? – kérdi elfúló hangon.

- Majd megtudod – csókolok hasába.

Felránt magához és vadul megcsókol. Szinte tépjük egymás ajkait, de nem érdekel. Elveszek csókjában. Ő is leveszi rólam a pólóm és elhajítja valahova. Mikor elválunk egymástól már a hálóban vagyunk. Az ágyra lököm és rávetem magam. Megtámaszkodom feje mellett és vágytól csillogó szemébe nézek. Végig simít az arcomon és mellkasom kezdi simogatni. Másik keze tarkómra siklik és fülemhez hajol.

- Legyél te a seme – suttogja fülembe és bele is nyal.

- Mih? – nyögöm meglepetten.

Ravaszul elmosolyodik. Nem kell kétszer mondani, azonnal nyakát kezdem harapdálni, ezzel jóleső sóhajokat kiváltva belőle. Többször felajánlotta, hogy legyek én a seme, de mindig visszautasítottam, mert nem akartam megrontani ezt a testet. Végig csókolom mellkasát, közben kezemmel merevedését ingerlem. Nem akarom sokáig húzni az időt, mert már fájdalmasan lüktet férfiasságom. Pillanatok alatt megszabadítom farmerjától és alsójától. Nem habozok, azonnal ujjaim bilincsébe zárom ékességét és ajkaimmal kényeztetem. Azonnal felnyög, és egész teste megremeg. Édes hangja zene füleimnek. Ha lehet, ezzel még jobban felizgat. Gyorsítok mozgásomon, Kamijo sóhajait kéjes nyögések váltják fel.

- Kyoh… - veti hátra a fejét.

Nagy a kísértés, hogy magamat is kényeztetni kezdjem, de magára ránt és szenvedélyesen megcsókol. Kutató ujjai megtalálják az utat a nadrágomba és azonnal munkához lát. Az én kezem se tétlen, folytatom áldásos tevékenységem.

- Csináld – suttogja két sóhaj között.

- Biztos?

- Ennél romlottabb már nem lehet a testem, hisz vámpír vagyok.

Nem kell többet mondani, máris az éjjeli szekrénynél kezdek kotorászni a síkosító után. Míg megtalálom a kis tubust, Kamijo nem könnyíti meg a dolgom, mert elkezdi kioldani övemet és kezdi lerángatni rólam farmerom.

- Türelmetlen – nézek rá gonoszan.

- Hagyjalak inkább békén? –húzza el kezét.

- Meg ne próbáld! – figyelmeztetem.

Jóízűen felnevet és kényelembe helyezi magát. Megszerzem a kis tubust és elfoglalom helyem. A síkos anyagból nyomok az ujjaimra, és az elsőt óvatosan testébe vezetem. Fájdalmasan felnyög, arca eltorzul az érzésre.

- Voltál már uke? – nézek rá komolyan.

- Igen, még régen, egy-két alkalommal – nyögi.

- Biztos akarod? Mert nem igen tudom majd türtőztetni magam, annyira akarlak.

- Csináld.

Ajkait és nyakát kényeztetem, hogy enyhítsem fájdalmát. Az első ujjat hamar megszokja, a második is fájdalommal jár, és több idő kell neki, míg megszokja. A harmadik előtt férfiasságát kezdem kényeztetni, hogy inkább arra figyeljen. A harmadik ujjam is belé vezetem, háta ívbe feszül és fájdalmasan felnyög. Abbahagyom ujjaim mozgatását, had szokja. Férfiassága ingerlését folytatom. Óvatosan kezdem tágítani, fájdalmas sóhajait felváltják a kéjes nyögések. Már élvezi.

- Jöhetszh… - nyögi.

Síkosítót kenek férfiasságomra, ujjaim helyét váltom fel. Lassan hatolok testébe. Mindketten hangosan felnyögünk. Teljes hosszommal elmerülök benne, már ennyi elég lenne, hogy elmenjek. A fájdalom miatt eltorzul az arca. Várok, míg szokja a helyzetet, majd lassan mozogni kezdek benne. Megrázkódik teste és felnyög. Nem tiltakozik, így fokozom a tempót. Felkönyököl, egyik keze tarkómra siklik és magához von egy csókra. Egy nagyobb lökésnél felnyög és nyakamba harap, ezzel egy sóhajt kiváltva belőlem. A vágy egyre jobban hajt, a kielégülés felé. Mozgásom egyre gyorsabb és vadabb. Minden érzékem eltompítja a vágy és szenvedély. Az se jut el a tudatomig, hogy esetleg ezzel fájdalmat okozok neki. Ráfogok férfiasságára és eszeveszett ütemben izgatom. Nyögései még vadabb tempóra ösztönöznek. Néhány erőteljes lökéssel eljuttatom őt az édes megsemmisülésbe. Izmai összerándulnak, ezzel én is eljutok a csúcsra. Fáradtan rogyok mellkasára és próbálok levegőhöz jutni. Államnál fogva maga felé fordítja arcom és megcsókol. Kihúzódom belőle és mellé fekszem. Csak most, hogy kezd tisztulni a fejem, jut eszembe, hogy esetleg fájdalmat okoztam neki.

- Sajnálom – motyogom.

- Mit?

- Nem okoztam fájdalmat?

- Nem.

- Akkor jó.

- Máskor is megismételhetjük – mosolyog pajkosan.

- Telhetetlen.

Erre felnevet, kikászálódik mellőlem, és kimegy a szobából. Megcsóválom a fejem, és követem őt a fürdőbe. Gyors zuhany után lefekszünk aludni, egymás karjaiban ér utol a tudatlanság.

Amint lecseng a turnészezon, végre pihenhetünk. Ami a legjobb, hogy Kaoru is leállította magát, és inkább foglalkozik a barátnőjével. Így mindenki jól jár, főleg én. Kamijónak se kell dolgoznia, mit akarhatnék még? Minden tökéletes.

Egy ilyen lustálkodós délutánon eszembe jut a nagy ötlet. Vajon mit fog hozzá szólni? Majd meglátjuk. Nagyon remélem, hogy rábólint.

- Hol merengsz? – telepszik mellém a vámpír.

- Csak gondolkodom – ülök fel, és megdörzsölöm a szemem.

- Min? Dalszövegen?

- Egyiken se. Már jó ideje együtt vagyunk, és egész jól megvagyunk.

- Igen, de hova akarsz kilyukadni? – értetlenül pislog.

- Hülye kérdés, de lenne kedved összeköltözni? Egy teljesen új lakásba?

Felnyög döbbenetében, és hatalmasra nyílnak szemei. Ezek szerint rosszat mondtam?

- Mindegy, hagyjuk. Vedd úgy, hogy meg se szólaltam – visszakozok keserűen.

- Csak megleptél.

- Mi olyan hihetetlen ebben?

- Ezt a lakást, még Jasmine-nel vettük. Sok emlék, és érzék köt ide – néz körbe.

Elfintorodok. Mintha ez a lakás lenne az utolsó, ami a basszeroshoz láncolja. Ez köti őt a múlthoz. Én nem szakíthatom el a köteléket, csak ő teheti. Nekem addig várnom kell. Azt is fogom tenni. Kell nekem ez a férfi, mindennél jobban.

35. fejezet

Repül az idő, szinte észre se veszem. Így telik el fél év. Kaoru azóta nagyon megváltozott. Azt reméltük, hogy több időt fog a barátnőjével tölteni. Igen, reménykedtünk, de lófaszt a seggünkbe. Még többet hajtott minket, mondván, mindent meg akar majd adni a gyereknek. Több munka, jobb anyagi helyzet. Ha ez nem lenne elég, Kamijo is egyre később jön haza, mert stúdióznak, aztán még klippet is forgatnak ráadásba. Nem ér! A vámpíromat akarom! És hogy még jobb legyen nekem, nemsokára turnéra is megyünk. Mi jöhet még?

Az utolsó estémet töltöm itthon, pontosabban Kamijonál. Mindig meg tud lepni ez a férfi. Erre a legjobb bizonyíték, hogy alig lépek be a lakásba, vadul megcsókol. Nem vagyok rest, viszonzom. Magával ragad, azonnal felpezsdül a vérem. Csak a hálóban térek magamhoz. Egyszerre vad, szenvedélyes és érzéki. Pontosan tudja, mit akarok, mivel korbácsolja fel bennem a vágyat. Csak nyöszörögni tudok, ahogy pattanásig feszült férfiasságom kényezteti. A végletekig feszíti az idegeimet, de megéri elviselni ezt a „kínzást”, mert a mennyekbe repít. Az egész éjszakát szeretkezéssel töltjük, mert hónapokig nem kaphatok majd belőle.

Reggel nem szívesen mászom ki mellőle, de sajnos muszáj. El kell mennem a stúdióhoz, mert ott vár a turnébusz. Mozgolódásomra Kamijo is észhez tér.

- Máris menned kell? – ül fel, és túr kócos tincseibe.

- Igen, de nem akarok.

Mosolyogva magához húz, és lágy csókot lehel ajkaimra. Mielőtt kilépnék az ajtón, magához von egy forró csókra. Nincs benne vadság, csak szeretet. Nem mond semmit, nincs szükség szavakra. Ugyanazt akarja, amit én, hogy teljen el minél hamarabb ez a három hónap.

Három hónapja folyamatosan úton vagyunk, bejártuk egész Japán és fél Európát. Újra itthon vagyunk, ez az utolsó koncert. Jó végre hazajönni, de az a legjobb, hogy pár óra múlva láthatom őt. Nem szívesen mondom ezt, de nagyon hiányzott az a vámpír. Útközben próbáltam enyhíteni a hiányérzetet azzal, hogy a klippjeiket néztem, de ez édeskevés volt, vagy csak rontott a helyzeten.

Félóra múlva kezdődik a koncert. Remélem Kamijo otthon lesz, mire hazaérek. Úgy akarok hazamenni, hogy mosolyogva elém jön, átölel, és a fülembe suttogja: „Végre itthon vagy”. Igen, erre lenne szükségem. Már kezdem tervezgetni az este további részét, mert tudom, végre lesz egy hét pihenőnk, és ha jól tudom, a Versaillesnak is. Az már biztos, hogy Kamijot nem fogom kiengedni az ágyból. Erre a gondolatra perverz vigyor kúszik a képemre.

- Milyen finom kis perverzión jár az eszed? – néz rám Toshiya.

- Csak azon gondolkodom, mit csinálok majd a pihenő alatt – felelem.

- Már most sajnálom Kamijot – sóhajt színpadiasan.

- Akkor legalább végre lenyugszol. Szörnyű vagy, ha túlteng benned a „feszültség” – morog Daisuke.

- Én legalább nem dugok meg akárkit, aki szembe jön velem – vetem oda.

Ez bunkó volt, de leszarom, nem érdekel. Die visszavágna, de Kao közénk áll.

- Elég. Mindjárt végzünk és mehetünk haza, addig még bírjátok ki. Ha vége a fellépésnek, nem érdekel mit csináltok, felőlem meg is ölhetitek egymást – mordul ránk.

Die és én nem szólunk egymáshoz, az öltöző két legtávolabbi pontjában készülődünk. Egy kopogás szakít félbe minket.

- Szabad! – kiált Kaoru.

- Zavarok? – jön be Kamijo.

- Nem, jó is, hogy itt vagy – veti oda Dai.

Kamijo csak furcsán méregeti társaimat.

- Gyertek srácok, nézzük meg, hogy haladnak a hangosítók – tereli ki őket Kaoru.

Kicsit sem célzatos ez a távozás, de ennek most örülök. Kamijo bezárja az ajtót, és lágyan rám mosolyog. Hozzá lépek, magamhoz rántom egy szenvedélyes csókra. Felnyög és vadul viszonozza.

- Hiányoztál – szakítja meg a csókot, veszi birtokba nyakam.

Fogaival karistolja az érzékeny bőrt, ezzel kéjes sóhajokat kiváltva belőlem. Kezével végig simít arcomon, nyakamon keresztül megállapodik a mellkasomon. Beletúrok szénakazal tincseibe, végig simítok izmos karjain és hátán. Francba, hogy most póló van rajta, nem tudom letépni róla. Keze megtalálja az utat a pólóm alá. Megborzongok minden érintésétől. Nem tudok magamban tartani egy vágyakozó sóhajt. Ez a dög elmosolyodik, sőt kuncog is!

- Ezek szerint én is – dorombolja mély hangján.

- Kuss és siess már – mordulok rá türelmetlenül.

Megint csak kuncog. Eszem megáll ettől az embertől. Már ha az egyáltalán, amit nagyon kétlek. Végig csókolja a mellkasom és a hasam, közben megmarkolja fájón lüktető férfiasságom. Ajkamba harapok, hogy ne nyögjek fel hangosan. Belemarkolok a hajába, lejjebb tolom a fejét. Szerencsére érti a célzást, megszabadít a nadrágomtól és az alsómtól. Mikor rámarkol és végig simít teljes hosszomon, megremegek, hangosan felnyögök.

- Ezt akartad? Vagy esetleg ezt? – kérdi kéjes hangon, majd szájába fogad.

- Ahhh… Kamijoh… - nem tudom visszafogni magam.

A hirtelen és rég tapasztalt érzésre, egész testem megremeg. Kamijo vállára támaszkodom, hogy össze ne essek. Azonnal lassú mozdulatokkal kényeztet kezével és ajkaival. Nem bírom magamban tartani a kéjes sóhajokat. Túl rég volt részem ilyen gyönyörben. Az őrületbe kerget ezzel a lassú tempóval. Ez is elég lenne, hogy pillanatok alatt elmenjek, de többet akarok. Gyorsabb tempóra ösztönzöm. Megvonaglok a kéj hullámai nyomán.

- Mhégh… - nyögöm.

Már nem kell sok,… még egy kicsi… Az utolsó pillanatban azonban elenged és elhajol tőlem.

- Szeméth… - villantom rá a szemem.

- Még nem végeztem veled – villant egy kéjes félmosolyt.

- Akkor ne szórakozz velem – mordulok rá.

Ajkaira marok és elkezdem kényeztetni merevedését. Ám kezemet eltolja magától. Értetlenül nézek rá.

- Ez most csak rólad szól – suttogja, megint elém térdel.

Ott folytatja, ahol nemrég félbe hagyta. Már nem is próbálom visszatartani nyögéseimet. Keze és nyelve játéka felkorbácsolja vágyamat, másodpercekkel később, nevével az ajkamon élvezek el. Kamijo vállára támaszkodva tudok csak talpon maradni, úgy remegek. Percek telnek bele, mire normalizálódik a légzésem és remegésem is alábbhagy.

- Üdv itthon – csókol meg a vámpír.

Magamhoz rántom és mélyítem a csókot. Szorosan magához ölel. Ajkairól áttérek nyakára, de eltol magától.

- Ezt majd otthon. Most menned kell.

- Ne csináld ezt velem! Még nem volt elég! – mordulok rá.

- Elhiszem, de most nem lehet. Otthon folytatjuk. – lehel egy csókot ajkaimra és mosolyogva távozik.

- Szemét – nézek utána mérgesen.

Rendbe szedem magam. Nagyon jól ért hozzá, hogy feltüzeljen és az őrület széléig sodorjon. Mérges vagyok rá, mert még közel se elégültem ki. Érezni akartam. De amit mondott, hogy otthon folytatjuk… már a gondolatra is kezd éledezni férfiasságom. A mostani tettéért büntetést érdemel. Elindulok a színpad felé, miközben az este későbbi részét tervezgetem.

34. fejezet

Egy gyengéd érintésre ébredek. Ösztönösen simulok a meleg, bársonyos tenyérbe. Forró ajkak érintik az enyémet.

- Kyo, ébredj! – Kamijo hangja lágy, akár a szellő.

- Álmodom – pislogok párat.

- Együtt álmodunk – végre kapok egy csókot.

Átkarolom a nyakát, és közelebb húzom magamhoz. Pillanatok alatt elveszek csókjában, érintésében. Mámorító, akár a legjobb drog. Ő ilyen számomra, a függőjévé váltam. Ám számomra túl hamar vége a kábulatnak, mikor megszakítja csókunkat.

- Köszönöm, hogy hazahoztál – mosolyog.

Hangja rekedt, a néhány órával korábbi koncerttől. Legyintek, hogy említésre se méltó.

- Meddig leszel itthon? – váltok témát.

- Délután lesz egy interjú, azt leszámítva, egy hétig.

- De jó egyeseknek.

- Akkor maradj velem – veti rám magát, és szorosan megölel.

- Kaoru kinyírna.

Fintort vágunk. Kelletlenül kibontakozom öleléséből és elkezdem a napot. Semmi kedvem ma próbálni, de ha nem megyek be, Kaoru hisztizni fog. És egy hisztis Kaoru nagyon rossz. Kávémat szürcsölöm a konyhában, mikor Kamijo csatlakozik hozzám. Eláll a lélegzetem tőle. Kócos haj, gyűrött alsónadrág, de még így is tökéletes.

- Sokáig próbáltok? – kérdi két korty között.

- Gondolom igen.

- Kaoru egy rabszolgahajcsár.

- Én is mondom neki, de nem igen foglalkozik velem.

Kelletlenül összeszedem magam, és mennék, de vámpírom elkap.

- Siess haza – hadarja, és forrón megcsókol.

Viszonzom. Neki lököm a falnak, és teljesen hozzásimulok. Benyúl pólóm alá, végig simít a gerincem vonalán.

- Kamijoh… - sóhajtok.

Rángatnám le róla az alsóját, de megállít.

- El fogsz késni.

- Nem érdekel.

Lefogja kezeimet, határozottan tart. Morcosan nézek a szemébe. Látom, hogy ő is ugyanúgy akar engem, ahogy én őt, akkor miért? Végül biccentek, és elenged.

- Jövök, amint lehet – és megyek.

Morogva megyek próbára. Sikerül annyira lenyugodnom, hogy ne álljon a farkam, mire beérek. Miért csinálta ezt, mikor tudja, hogy pillanatok alatt elveszi az eszem? Ezért még kapni fog, csak érjek haza!

A próba olyan, mint mindig, de Kamijo reggeli csókja nem hagyja, hogy teljesen átadjam magam a zene mámorának. Ha nem koncentrálok eléggé a zenére, magamon érzem puha ajkait, az érintését, teste melegét… ennyi elég, hogy a szívverésemet Richter-skálán lehessen mérni, és szűkebb legyen a nadrágom. Ez így nagyon nem lesz jó. Megőrülök!

A cigiszünetben Kao elvonul telefonálni. Biztos a barátnője, ha munka lenne, mi is hallhatnánk. Pár perc múlva elég idegesen jön vissza.

- Mára vége – hadarja.

- Mert? – majdnem kiesik a számból a cigi.

Válaszra se méltat, csak elhúz, mint a vadliba. Értetlenül pislogunk egymásra.

- Akkor, ez azt jelenti… - bizonytalankodik Shini.

- Ő mondta, hogy mehetünk – vigyorog a megmaradt gitáros.

Összekapjuk magunkat, és már megyünk is. Ritka alkalmak egyike, hogy dél körül végzünk. Ha ezt tudom… Legalább többet lehetek a vámpírommal. És ha már itt tartunk, megkapja a magáét a reggeliért.

Hazaérve Kamijo nagy szemekkel fogad.

- Ilyen korán?

- Igen, Kaoru kapott egy hívást, ezért lelépett.

- Aha, szóval…

- Mára végeztem.

Végre karjaiba zár, és megcsókol. Szinte felfal. Áttér nyakamra, közben a pólómat ráncigálja le rólam.

- Ha megint leállítasz, neked annyi – fenyegetem.

- Eszem ágában sincs – erősen ráharap a nyakamra.

Egy kéjes nyögést vált ki belőlem. Csak a hálóban térek magamhoz, mikor Kamijo a nadrágommal bajlódik. Mikor került le rólunk a felső? Mindegy, nem érdekel. Sokkal jobban izgat Kamijo, és az, hogy ujjait körém fonva kényeztetni kezd. Megrándulok, hátra vetett fejjel sóhajtok fel. Nem tétlenkedek, átfordítom magunkat, oldalamon fekve viszonzom neki a gyönyört. Megszabadulunk a maradék, zavaró ruhától is.

- Akarlak – harapdálja végig a nyakam.

- Akkor mire vársz?

Elmosolyodik, végig a szemembe nézve csúszik lejjebb, és fogad ajkai közé. Hátra vetem a fejem, és felnyögök. Hajába túrok, mire gyorsít. Nem kell sok, egy hangosabb nyögés kíséretében jutok a mennybe. Próbálom rendezni légzésem, nem igazán érzékelem a külvilágot.

- Kyoh – sóhajtja vágyakozva nevemet.

Magamhoz húzom egy vad csókra. Szemeim kipattannak, fájdalmasan felnyögök, mikor megérzem magamban egyik ujját. Nem bírok a kellemetlen érzésre koncentrálni, nyakam érzékeny bőrét csókolja. Vágyam éledezni kezd, ahogy több ujját is megkapom. Agyam elborítja a kéj, csak zihálni bírok.

- Tégedh… ah… akarlakh… - préselem ki magamból.

Elmosolyodik, és teljesíti kérésem. Lassan csúszik belém, vigyázva rám. Egyszerre nyögünk fel az érzésre. Kicsit vár, majd lassan megmozdul. Összerándulok, nyöszörögve támaszkodom a könyökömre, húzom magamhoz egy szenvedélyes csókra. A gyönyör hullámai végigrohannak gerincemen, mikor eltalálja kéjpontom, visszahanyatlok az ágyra. Alig kapok levegőt, megfulladok ebben a gyönyörben. Testemben a pokol tüze ég, de én a fellegek között járok. Istenem, hogy tudja még most is ezt a kettősséget elérni? Ez nem ember! Nem lehet az! Kőkemény férfiasságom se hagyja figyelmen kívül. Közénk csúsztatja kezét, ezzel fokozva élvezetem. Nem elég, többet akarok! Erőt veszek magamon, könyökömre támaszkodom, és nyakamhoz húzom. Érti mit akarok, és nyakamba mélyeszti fogait. Nevével az ajkamon érem el a beteljesülést, és magammal rántom őt is. Kábultan gördül le rólam, és ölel. Nem bírok megmozdulni, testem könnyű, de mégis, mintha ólomból lenne.

Átkozott mobilom zavarja meg ezt a tökéletes pillanatot. Morogva hámozom le magamról vámpírom karjait, és keresem elő azt a szart. Kaoru az. Mi a faszt akar ez?

- Mi az? – morgok.

Ha valami hülyeség miatt hív, én kinyírom.

- Csak azért hívlak, mert nagyszerű hírem van – szinte látom magam előtt, ahogy vigyorog.

- Ki vele, ne kímélj! – már félek.

- Délben azért léptem le, mert a menyasszonyom ma volt orvosnál.

- Beteg?

- Nem, terhes.

- Mi? – hördülök.

- Apa leszek – nevet.

Oké, mindenre számítottam, csak erre nem.