Az elkövetkező pár napot
otthon töltöm. Nem csinálok semmit, csak írok pár szöveget, és zenét hallgatok.
Csak este mozdulok ki egy kicsit sétálni, a hűvös levegőn. Igazán felfrissít.
Már későre jár, de nem bírok
aludni, így a kanapén fekszem, és bámulom a plafont. Igazából, nem látszik
semmi a sötétség miatt, de nem is érdekel. Annyira elbambulok, hogy alig hallom
meg, hogy kopognak.
- Ki az? – kecmergek fel.
Ajtót nyitok, és a
legváratlanabb személy áll előttem. Mit keres itt Kamijo?
- Felébresztettelek? Bocsánat
– hajtja le a fejét bűnbánóan.
- Dehogy, gyere – állok el az
útból.
Leveszi a cipőjét, és a
dohányzóasztalra téve szatyrát leül.
- Mit hoztál? – telepszem
mellé.
- Áll még az ajánlat? Az
összeköltözést illetően – kezdi.
- Mondtam, hogy felejtsd el,
hülyeség – morgok.
- Mert ha igen, lenne pár
ötletem – egy csomó lakberendezési magazint szed elő.
- Mi? – hökkenek meg.
- Sokat gondolkodtam az
utóbbi pár napban. Úgy érzem, ideje végleg elszakadnom a múlttól, és új életet
kezdeni veled – őszintén csillog a szeme, ahogy rám néz.
- A múltat nem lehet semmissé
tenni, ahogy elfelejteni sem.
- Ez igaz, de már korábban is
mondtam neked: Jasmine itt van – megböki a halántékát – te pedig itt – teszi
szívére a kezét.
- Tényleg ezt akarod?
- Igen, szóval vágjunk bele –
mosolyog.
Magamhoz húzom egy csókra. El
se tudom mondani, mennyire örülök. Végre valami jól sikerül.
Egész este a laptop előtt
ülünk, és a magazinokat lapozgatjuk. Megegyezünk a lakás méreteiben, ki milyet
szeretne, aztán megyünk aludni.
Reggel édes csókkal ébreszt.
Morogva megfordulok, és amennyire csak tudok, hozzábújok.
- Jaj, de bújsz – kuncog.
- Baj? – húzódok el.
- Dehogy – nevet.
Kis lustálkodás után
kikászálódunk az ágyból, és reggeli végeztével folytatjuk a lakáskeresést.
Számtalan hirdetést megnézünk, pár helyre telefonálunk, és csak pár időpontot
szerzünk. Egy párat még ma megnézünk, de nem az igazi. Vagy túl messze van
mindkét kiadótól, vagy a lakás lepusztult, esetleg a környék nem a legjobb. Egy
másik jó lenne, de túl drága. A másik a főút mellett van, egy hatalmas
kereszteződésénél, szóval baromi nagy a hangzavar. A napok így telnek. Kezdem
feladni a reményt, hogy találunk egy normális lakást. Kamijo továbbra is
bizakodó. Most is nagy lelkesedéssel megyünk megnézni egy újabb ingatlant. Azt
írták, hogy csendes környék, egy nagyobb park van a közelben, jó a
tömegközlekedés, és csak pár percre van onnan a lakás. Kamijo leparkol, és
kiszállva körbenézek.
- Eddig nem rossz – mosolyog.
- A java még hátra van –
jegyzem meg.
A tulajjal a ház előtt
találkozunk. A lakás szép tágas, kelet-nyugat fekvésű, nagy ablakok, viszonylag
tágas terek. Valami azonnal megfog benne. Érzem, hogy ez kell. Míg Kamijo a
fickóval beszél a részletekről, én felfedező útra indulok. A fürdő elég tágas,
a konyha a nappaliból nyílik, elég kicsi, de ahhoz elég, hogy ketten elférjünk.
A nappali elég nagy, szinte látom magam előtt berendezve a helyiséget. Innen
nyílik az erkély, ami a parkra néz. Elég nagy ahhoz, hogy ki lehessen hozni ide
egy széket, és leülni. A háló is a nappaliból nyílik. Tágas, a szekrények, és
egy kétszemélyes ágy is bőven elfér majd. Itt is nagy ablakok vannak. Emellett
van még egy szoba, amit bárminek be lehet rendezni.
- Mit szólsz? Tetszik? – ölel
át vámpírom.
- Igen, ez tökéletes.
- Ennek igazán örülök.
Beszéltem a tulajjal, egész tisztességes árat kér, szóval nincs akadálya, hogy
megvegyük.
Hitetlenkedve fordulok felé.
Hatalmas mosoly terül szét az arcán. Ő is körbenéz, majd aláírja a papírokat.
Hazafelé menet megbeszéljük hogyan tovább. Ha hazaérünk, átnézzük újra a
magazinokat, majd holnap visszajövünk, hogy lássuk, illenének-e oda a bútorok.
Felgyorsulnak az események.
Folyamatosan az új lakással foglalkozunk. Kamijo kitalálta, hogy fessük újra az
egészet, amibe beleegyeztem. Másnap elég érdekes látvány fogadott. A mindig
elegáns vámpír egy rövid nadrágban, elnyűtt pólóban, és fejkendőben fogadott.
Nevetnem kellett rajta.
A festés után kezdtek
megérkezni a megrendelt bútorok. Pár személyes dolgot elhoztunk a saját
lakásunkból, de nem mindent. Kamijo viszonylag hamar el tudta adni a lakását.
Nehéz szívvel tette meg, de el tudott szakadni az emlékektől.
A berendezkedéssel nem
végzünk a pihenő végéig, így kicsit nehéz összehozni a dolgokat, de megoldjuk.
A főnöknél leadom az új lakcímem, szóval tudják, hol kell engem keresni. Az
összeköltözés hírére nagyot néz a banda, de örülnek. Die és Toshi azonnal egy
lakásavató bulin kezdenek agyalni, de lehűtöm őket, nem csak én döntök ez
ügyben. Meg amúgyis, még nincs kész a lakás. Próba után Kamijohoz megyek. Épp
telefonon intéz valamit, addig kiszolgálom magam. A hideg sört kortyolgatom,
mikor megjelenik.
- Holnap megjön majd az ágy,
meg a szekrények – jelenti.
- Akkor lehet kirakóst
játszani.
- Igen. Reggel hozzák majd,
szóval kivettem a holnapi napot.
- Ha előbb szólsz, elintézem,
hogy ne kelljen bemennem – morgok.
- Csak most szóltak. Majd
áthívok valakit segíteni.
- Ha végeztem megyek, jó?
- Oké.
Ennyiben maradunk.
Ígéretemhez híven, másnap fáradtan ugyan, de mentem segíteni. Lassabban halad a
berendezkedés, de nem baj. Ráérünk, van időnk. Pár hónap alatt minden meg van,
még a legapróbb dolgok is a helyükre kerülnek. Elégedetten nézek végig életem
egy új fejezetén. Ez egy igazi otthon, ahova jó lesz hazaérni, és tudom, hogy
vár valaki rám. A bútorok, a falak, minden türközi kettőnk ízlését. Tökéletes a
harmónia.
Mire beköszönt az ősz, már
ezt nevezzük otthonnak. Nem tudok betelni ezzel a hellyel. Toshi és Die
kikönyörögte, hogy tartsunk egy lakásavatót… Igen erőteljesen gondolkodtam
rajta, hogy kinyírom azt a kettőt. Az egy dolog, hogy leisszák magukat, de Die
annyit hányt, hogy attól féltem, eldugul a WC. Mikor gyanúsan sokáig nem jött
ki, Kao ment megnézni, hogy él-e még. Élt, és az igazak álmát aludta a WC
deszkára dőlve. Toshi és Teru meg a másik. A basszerosra rájött a kangörcs,
Teru volt annyira józan, hogy lelépjen bandatársammal. A buli végén mindenki
ott aludt, ahol helyet talált.
Többet nem tartok bulit!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése