Végre megint ágyban alhatok.
Bár, ami az alvást illeti… nem alszom túl jól. Álmaimban mindig Kamijoval
töltök fullasztó éjszakát. Mikor felébredek, férfiasságom mindig fájón lüktet
és kielégülésért kiált.
Most is itt állok a zuhany
alatt és próbálom rendezni légzésemet.
- Miért? Miért kínzol? –
suttogom.
Elzárom a csapot és
megtörülközöm. Lemondó sóhajjal lépek ki a fürdőből.
- Mi van veled mostanában? –
állít meg Kao hangja.
- Mi lenne? Semmi – lépnék el
mellette, de nem hagyja.
- Hazug. Éjszakánként kimész
a fürdőbe, holott alvás előtt tusoltál, furcsa vagy. Mi van veled?
- Azt hiszem igazad volt –
ülök az ágyamra.
- Miben?
- Hogy szerelmes vagyok.
Hitetlenkedve felsóhajt és
leül a saját ágyára, velem szembe.
- Ez komoly? – kérdi.
- Igen. Tudom, innen már
nincs visszaút.
- Mindig van.
- Nincs, számomra nincs.
- Ne túlozz.
- Nem túlzok. Érzem, hogy így
van. Értsd meg Kao, ez más, mint eddig bármikor. Sokkal mélyebb…
- Szerinted ő mit érez?
Szerinted ő érez valamit irántad?
- Nem tudom.
- Ahogy én látom, ő csak a
haverjának tekint téged, nem többnek.
- Tudom – suttogom keserűen.
Igaz, amit Kaoru mondott, és
ez fáj, de igaza van. Kamijo minden barátjával ilyen közvetlen, velem is azért
ilyen.
- Mint barátod mondom,
felejtsd el – emeli rám tekintetét.
- Szerinted nem próbáltam?
- Azt nem tudhatom.
- Próbáltam, de nem ment. Nem
hazudhatok tovább senkinek. Már beletörődtem abba, hogy így legyen. Hogy
szeressem, ő meg észre se vegyen.
Kaoru lemondóan sóhajt és
megdörzsöli az arcát.
- Féltelek – mondja.
- Nem kell.
- De igen.
- Majd meglátjuk mi lesz.
Morog és inkább kimegy a
szobából. Van egy olyan érzésem, hogy mostantól lesz még egy árnyékom.
És milyen igazam lett. A beszélgetés
óta, Kaoru minden lépésem figyeli.
Végre vége ennek a turnénak
és alhatok. Elterülök az ágyon és végre alszom. Az utóbbi időben nem aludtam
valamit jól. Olyan fáradt vagyok, hogy nem álmodom, vagy ha igen, szerencsére
nem emlékszem rá. Arra ébredek fel, hogy csörög a telefonom. Meg se nézem a
kijelzőt, úgy veszem fel.
- Mit akarsz Kaoru? – morgok.
- Hogy Kaoru mit akar, azt
nem tudhatom, mert Kamijo vagyok. Ezek szerint felébresztettelek – állapítja
meg.
- Igen, de miért hívtál? –
dörzsölöm meg a szemem.
- Nyisd ki az ajtót – és
bontja a vonalat.
Kimászom az ágyból és megyek
ajtót nyitni. Tényleg a vámpír áll előttem. Mikor meglát, elmosolyodik.
- Tegnapelőtt megbeszéltük,
hogy ma átjövök dumálni és a pulcsimért – homályosít fel.
- Tényleg! – csapok a
homlokomra.
- Halasszuk el? – kérdi
mosolyogva.
- Nem, csak… - nézek a hátra
– hatalmas a kupi.
- Engem nem zavar.
- Én szóltam – engedem be.
Bezárom mögötte az ajtót, míg
ő leveszi a cipőjét és a farmer kabátját.
- Ülj le, kérsz valamit? –
kérdem.
- Egy teát – néz körbe.
Eltűnök a konyhában. Ég a
pofámról a bőr, hogy elfelejtettem, hogy ma átjön. Ha ez nem lenne elég, nem
tusoltam, nem raktam rendet. Nála mindig katonás rend van, erre idejön, ahol
egy atomtámadás utáni csendélet van. Két bögrével a kezemben megyek a
nappaliba, ahol Kamijo a CD gyűjteményemet tanulmányozza.
- Szép gyűjtemény – jegyzi
meg.
- Igen, szeretem gyűjteni a
CD-ket.
- Van pár, amivel már nem
tudok mit kezdeni. Ha kéred, elhozom.
- Ahogy gondolod. De mit
kérsz cserébe? Válassz valamit.
- Meglátjuk.
- Nem szeretek csakúgy kapni.
Valamit valamiért.
- Ha nem találok zenét, akkor
meghívsz egy sörre.
- Megbeszéltük. A
filmzenékkel hogy vagy?
- Imádom.
Kicsit keresgélek és a kezébe
nyomok pár lemezt.
- Tessék. Nekem nem igazán
tetszett. Ha kell, tied.
- Köszönöm. Akkor meg van az
üzlet – vigyorog.
- Aha.
Belekortyol a teába, addig én
próbálok helyet csinálni a kanapén. Láthatóan nem zavarja a rendetlenség, vagy
ha igen, jól titkolja.
- Mi volt a turnén? – kérdi.
- Nem sok. Számtalan
fellépés, kisebb technikai bakikkal.
- Például?
- Szám közben a mikrofon
bemondta az unalmast, Shin egyszer elvesztette az ütemet, Die húrja a koncert
végén szakadt el. Toshi egyszer hátrafelé ment és a kábelekben hanyatt esett.
Kamijo jót nevet a mesén.
- Nálatok? – kérdezem.
- Nagy volt a siker, még úgy
is, hogy csak négyen voltunk. Bár, az utolsó két koncerten You, a Matenrou
Opera basszistája segített. Egyszer a fények miatt, nem láttam hol a színpad
széle, és ha Teru nem ránt vissza, leestem volna. Yuki az egyik koncert utáni
interjún, majdnem bealudt. Egy másik helyszínen, koncert előtt Teruval poénból
meglestük Hizakit öltözködés közben, Yuki lebuktatott minket. Hizaki sértett
hercegnőt játszva duzzogott – nevet.
- Shinya is ilyen szokott
lenni – jegyzem meg.
Az órák szinte repülnek, ahogy beszélgetünk. Nehéz beismerni, de már
hiányzott. Nem csak Kamijo, de a vele töltött idő és a beszélgetések is. Ám,
minden jónak vége, így késő este ő is hazament.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése