18. fejezet

Álmaimban ismét ugyanabban a kastélyban, ugyanabban a szobában találom magam. Annyi különbséggel, hogy nem vagyok egyedül. Kamijo áll az ablaknál és kifelé bámul.

- Ismét eljöttél – fordul felém.

Hosszú fehér inge ki van gombolva, látható téve mellkasát. A következő pillanatban már az ágyon találom magam, ő meg fölém magasodik. Elmosolyodik és olyan közel hajol, hogy ajkaink majdnem összeérnek. Ám nem csókol meg.

- Emlékszel mit mondtam? – kérdi és elhúzódik tőlem.

- Mikor? – kérdezek vissza.

Válasz helyett, csak megérinti ott a nyakam, ahol nem rég megharapott. Gonoszan elmosolyodik és ajkaimra mar. Vadul, őrült szenvedéllyel csókol, amit viszonzok neki. Elragad magával az érzés, hagyom, hogy azt tegyen velem, amit akar. És tesz is. Pillanatok alatt szabadít meg ruháimtól és már nem csak a lelkem, de a testem is az övé. Olyan gyengéd, de mégis vad egyszerre, hogy ember erre képtelen. Életemben nem volt még ilyenben részem. Lágy, de ugyanakkor vad. Ez a kettősség is csak rá vall. Egy angyalbőrbe bújt démon. A gyönyör csúcspontján ébredek fel. Verejtékben úszik a testem és zihálok.

- A francba – sóhajtok fel.

Elmegyek fürdeni. Megengedem a hideg vizet és próbálok lenyugodni, több-kevesebb sikerrel. Miért álmodok ilyeneket? Oké, voltak már erotikus álmaim, de nem férfiakkal. Tudom magamról, hogy nem vetem meg a pasikat, de akkor is… miért pont Kamijo? Talán mert menthetetlenül belé szerettem?

Elzárom a csapot és visszamegyek a szobába. Még csak most kezd pirkadni. Aludni nem akarok így felöltözöm és lemegyek a kertbe cigizni. A hűvösre való tekintettel, viszek egy pulcsit is. Halkan megyek végig a folyosókon, még mindenki alszik. A portás köszön, mielőtt kilépek az épületből. Az első padhoz leülök és rágyújtok. Nézem, ahogy az ég vöröses narancsszínt ölt és kezd világosodni. Gyönyörű látvány. Ritkán van részem ilyen szép látványban, így minden pillanatát kiélvezem. Nem tart sokáig a nyugalom, pár óra múlva megyünk tovább.

Órákig ülök itt, míg Shinya elém nem áll.

- Kaoru mindenhol keresett. Gyere reggelizni – mondja.

- Oké.

Együtt elindulunk az étterembe.

- Merre voltál? – fogad Leader-sama.

- Kint bagóztam – mondom.

Nem faggat, csak elfoglaljuk az asztalunkat. Már javában eszünk, mikor megjelenik a Versailles. Csak intünk nekik, aztán mennek.

- Srácok, két óra múlva megyünk. Szóval, ha megkajáltunk pakoljunk össze – mondja Kaoru.

- Még jó, hogy nem pakoltam ki – mormogom.

- Kár, még szívesen lennék itt pár napot. Szép hely – jegyzi meg Totchi.

- Egyet értek – csatlakozik hozzá Shinya.

- Pihenni akarok – morgok.

- Majd a turné után pihenhetünk – bíztat Kaoru.

- Ja, a próba szüneteiben – kuncog a basszista.

Mindannyian vele nevetünk, kivéve Kao-t, aki a megjegyzést egy tockossal jutalmazza. Reggeli után a büfében megvárjuk a másik bandát. Jobban megnézve, néhánynak eléggé mosott lepény feje van. Megártott nekik a tegnapi ivászat.

- Mikor mentek? – kérdi Kamijo.

- Nem sokára. 2 óra múlva indul a busz – fintorog Die.

- Akkor itt elválnak útjaink. Mi csak dél körül megyünk – sóhajt Yuki.

- De jó nektek – irigykedik a basszeros.

- Hát igen – vigyorog önelégülten a vámpír herceg.

- Menj a picsába, de nagyon gyorsan – morog Toshiya.

- Csak utánad.

A végén mindketten felnevetnek. Elbúcsúzunk egymástól és megy mindenki a maga dolgára. Mennék én is, de Kamijo elkapja a karom.

- Kár, hogy csak ilyen rövid ideig tudtunk együtt lenni – mondja kedvesen.

- Ja, de ha vége, akkor majd összefuthatunk.

- Benne vagyok. Hívj fel.

- Oké. Aztán jót ne halljak rólad.

- Nem fogsz. Ha kell valami, olvasd a gyászjelentéseket.

Erre a mondatra egy pillanatra kihagy a szívem, de aztán rájövök mire célzott.

- Mitől sápadtál el így? – kérdi nevetve.

- Néha hülye vicceid vannak – morgok.

Ez a dög kinevet. Mérgesen nézek rá, erre még jobban röhög. Mikor megunja, megölel. Kis fáziskéséssel karolom át vékony derekát. Orromat megcsapja kellemes illata, elönt a melegség, ahogy vékony, de erős karjai közt tart.

- Vigyázz magadra – tol el magától.

Biccentek és már megy is. Én is elindulok a szobámba, hogy elpakoljak. Mindent a táskámba dobálok, majd elmegyünk a többiekkel a boltba. A szívem mélyén remélem, még láthatom Kamijot indulás előtt, de nem így lett. Talán nem is baj. Felszállunk a buszra és elfoglaljuk magunkat. Én zenét hallgatok és bámulok ki a fejemből. Nem zavarnak, végre kicsit magam lehetek.

Merengésemből a busz zötykölődése ráz ki. Azt se tudom, merre megyünk, vagy mióta, annyira elmerülök a gondolataimban. Egész nap utazunk, csak este állunk meg egy benzinkútnál, aztán megyünk is. Kaoru magyaráz valamit az egyik segítőnkkel meg a többiekkel, de nem tud érdekelni. Így kihagynak a megbeszélésből. Tudják, ilyenkor használhatatlan vagyok.

Kezdem elveszíteni az időérzékem. Utazás, koncert, utazás váltogatja egymást. Már nem tartom számon, hogy hányadik helyszínen, hányadik koncertet adjuk.

Most is úton vagyunk egy újabb helyszín felé. Órák óta megyünk, mikor vége megáll a busz, hogy pihenjünk kicsit. Kora reggel van, így egy pulóverbe bújok és megyek le cigizni.

- Új pulcsi? – néz furán Dai.

- Mi van? – kérdezek vissza értetlenül.

- Ezt még nem láttam rajtad. Mintha nagy is lenne – bök a ruhadarabra.

Jobban megnézve igaza van. Mostanában nem vette új pulóvert. A többieké sem lehet, mert nagyjából ismerem a ruháikat.

- Bassza meg! – világosodok meg.

- Mi az? – kérdi Toshiya.

- Ez Kamijoé, csak nálam maradt – mondom.

- Mit keres nálad a vámpír cucca? – néz nagyot a basszeros.

- Mikor együtt elmentünk inni, odaadta és nálam maradt.

- Akkor ezt egy darabig nem kapja vissza – konstatálja Kaoru.

Előkapom a telefonom és tárcsázom a vámpírt.

- Ha nem élet-halál kérdése, meghalsz – morog.

- Kyo vagyok, nálam maradt a pulcsid – hagyom figyelmen kívül a fogadtatást.

- Nem baj, majd visszahozod. Ezért hívtál fel? – kezd felébredni.

- Aha.

- Ez kedves. Majd ha hazaértünk áthozod, de addig hord, ha akarod.

- Oké.

Bontom a vonalat. Vicces volt félkómásan. Szívesen megnéztem volna.