44. fejezet

44. fejezet

Vége a „kényszerpihenőnek”, újra dolgozni kell. Reggel sose felejtek el egy termosz forró teát adni a vámpírnak.

A próbán újult erővel vetjük bele magunkat a munkába. Toshi elkotyogja, hogy egész idő alatt Teruval volt, és hogy mennyire oda van azért a porcelánbabáért. Jót mosolygok rajtuk. Érdekes páros, de ők boldogok. Ennyi nekem elég.

Egész héten nagy a hajtás, kora reggeltől, késő estig. De nem csak nekünk van bepótolni valónk, a Versailles tagok is csak aludni járnak haza. Ennek nem igazán örülök, de egy szavam se lehet, mert ha tudunk szánni egymásra egy kevés időt, az annál édesebb.

Végre itt a hétvége, amit együtt töltünk. Reggel Kamijo meglep egy adag rántottával.

- Elkényeztetsz – mosolygok két falat között.

Csak mosolyog. Nem tudom hogyan, de az a dög nem elég, hogy kirángat a meleg lakásból, de még arra is rá tud venni, hogy elmenjek vele korcsolyázni. A dolog ott kezdődik, hogy a korcsolya és én két külön fogalom.

A korcsolyapályán segít eljutni a jégig. Amint rálépek a jégre, szinte azonnal seggre esek. Kamijo próbál nem látványosan kiröhögni.

- Ezért még számolok veled – mordulok rá.

Felsegít, megfogja a kezem, és vezetni kezd. Elég bizonytalanul, de siklok a jégen. Párszor Kamijo ment meg az újabb eséstől. Nem egyszer rántom magammal. Nevetve kászálódik le rólam, felhúz, aztán megyünk tovább. Végül sikerül belejönnöm a dologba, már nem esek annyit. Pár óra után, úgy döntök, hogy eléggé összetörtem magam, és át is fagytunk. Lemegyünk a jégről, és vámpírom vesz egy pohár forró italt. Eszünk pár falatot, majd ismételten visszavisz csúszkálni. Kamijo most már nem engedi el a kezem, inkább ő vezet, mintha csak táncolna. Magához ránt, és keringőzünk is egy sort. Igaz, teljesen elszédülök, de nem baj. Jót szórakozunk. Csipkelődünk egymással, ennek köszönhetően már fel se tűnik, ha elcsúszom. Nem fáj, nem érdekel. Estefelé közös megegyezés alapján hazamegyünk. Mindketten sokat estünk, fázunk és éhesek vagyunk. Otthon első dolgunk elfoglalni a fürdőt. Amint lehet, Kamijo újra nyakamba mélyeszti fogait, ezzel lángra lobbantva bennem a vágy tüzét. Fülledt, erotikával és szenvedéllyel töltött zuhany után, megvacsorázunk. Evés után leülünk TV-t nézni. Magához ölel, és még egy pokrócot is körénk csavar. Jólesően elfészkelem magam ölelésében.

- Holnapra kék-zöld folt leszek – érintem meg fájós térdem.

- Nézd úgy, hogy színes egyéniség leszel – nevet.

- Az már biztos.

Még megnézzük a focimeccs végét, aztán megyünk aludni. Szorosan a hátához simulok, mélyet lélegzek friss illatából. Magával ragadó. Nem kell sok, hogy elaludjunk.

Reggel én kelek előbb. A tegnapi kedvességért cserébe, főzök az énekesnek egy kávét. Reggeli gyanánt tükörtojást csinálok, ami egész ehető lett, sőt, még Kamijo is megdicsérte!

Hogy megbosszuljam a tegnapi korcsolyát, lerángatom a parkba. Megvárom, hogy kicsit előre menjen. Teljesen elvarázsolva lépked a friss hóban. Gyúrok egy hógolyót, és mikor nem figyel, a hátának dobom.

- Hé! – kiált fel meglepetten.

- Ezt a tegnapiért – vigyorok.

Kicsit pislog, majd ő is gyúr egy golyót, hogy hozzám vágja. Meg ahogy hercegsége képzeli! Nem hagyom magam, így egy nagy hócsata robban ki köztünk. Tőlünk zeng az egész park, de nem érdekel. Jó végre kikapcsolódni, magam mögött hagyni minden gondot. Kamijo elkap, és leránt a hóba. Próbálok kiszabadulni alóla, de belenyomja az arcom a hideg fehérségbe.

- Menj a francba, ez rohadt hideg! – lököm le magamról.

Rávetem magam, megpróbálom lenyomni, de nem megy. Kifulladásig birkózunk. Végül egymás mellé heveredünk. Kamijo elkezd kalimpálni a kezével és a lábával. Egy hóangyalt csinált.

- Lassan menjünk, megint megfázol – kászálódok fel.

- Jól van – sóhajt.

Felhúzom, és hazamegyünk. Forró zuhany után lerogyok a TV elé, és keresek valami értelmesnek mondható csatornát. Végül egy természetfilm mellett döntök. Vámpírom a konyhában ügyködik, de nem tudom mit. Kellemes illatok terjednek a lakásban. Bor, fahéj és még más fűszerek. Végül győz a kíváncsiság, és kimegyek hozzá.

- Mit csinálsz? – állok mögé.

- Nem rég olvastam a neten a forralt bor receptjét, gondoltam kipróbálom. Már ittam korábban, nagyon finom – mosolyog.

- Segítsek?

- Nem kell, mindjárt kész. De előszedhetnél két bögrét.

Bólintok, és eleget teszek kérésének. Előhalászok két bögrét, amit a kezébe is nyomok. Pár pillanat múlva már a nappaliban ülünk, kezünkben a forró itallal. Belekortyolok a borba, és elgondolkodva ízlelgetem.

- Mit szólsz? – kérdi reménykedve.

- Finom – bólintok.

- Tényleg?

- Igen.

Elvigyorodik, és miközben nézzük a filmet, elkortyoljuk a bort. Annyira belejövünk az italozásban, hogy még egyszer újra töltjük a bögréket. Végül kénytelen-kelletlen, próbálunk úgy tenni mintha dolgoznánk. Vámpíromnak hamar elfogy az ihlete, így a konyhába megy, és ott tevékenykedik. Egy idő után kimegyek az erkélyre cigizni, és friss levegőt szívni. Elgondolkodva figyelem a fehér világot. Egy fájdalmasan gyönyörű dal jut eszembe, és egy nagyon fontos személy. Daisuke. Ki kéne mennem hozzá, rég voltam ott. Az ünnepek is közelednek. Jövőhétvégén meglátogatom. Látnom kell őt.

Elhatározásomnak megfelelően itt vagyok a temetőben. Kamijo is kijött, de ő Jasmin Yout látogatja meg. Daisuke sírja előtt megállok, és végignézek a síremléken. Lesöpröm róla a havat, majd mécsest gyújtok, és elmormolok egy imát. Mikor végzek, fájdalmasan elmosolyodom.

- Ahogy múlik az idő, egyre jobban hiányzol. Nem igaz az, hogy az idő minden sebet begyógyít. Vagy csak az általad okozott sebre nem igaz ez. Nem tudom, de nem is ez a lényeg.

Magam se tudom pontosan miért, de elkezdem dúdolni az Ain’t afraid to die című számunkat, amit neki írtam. Nagyon nehéz, hangom el-elcsuklik. Könnyek égetik a szemem, de be tudom fejezni a dalt. Letörlöm a könnyeimet, és újra végignézek a kőtáblán. Kell pár perc, hogy teljesen lenyugodjak. Felállok, és mosolyt erőltetek magamra.

- Ne haragudj, de most mennem kell. Egy selyemvámpír vár rám. Amint lehet, újra eljövök hozzád. Tudod, hogy megy ez nálam… ég veled – és megyek.

A temető kapujában találkozom Kamijóval. Elég nyúzott, de rám mosolyog. Beülünk a kocsiba, és elhagyva a holtak birodalmát hazamegyünk.