46. fejezet

Kamijo hamar lefeküdt aludni, nagyon fáradt. Én a nappaliban görnyedek, és próbálok írni valamit. Egyet megírok, aztán csatlakozom vámpíromhoz. Fáradt vagyok, kong a fejem az ürességtől. Nem kell sok, hogy aludjak.

Reggel egy édes csókra kelek. Ösztönösen átfordulok a másik oldalamra.

- Kyo, ébredj – ezt a selymes hangot nem tévesztem el.

- Hm? – pislogok.

Kisimítja arcomból szőke loboncomat. Ragyogó mosolya az első, amire fókuszálni tudok. Sikerül kiráncigálnia az ágyból, és a konyhában kávét is kapok.

- Nagyon kóma vagy - mosolyog.

- Aha – motyogom két korty között.

Nagyon nehezen indul a reggel. A koffein felébreszt, és az agyam is beindul. Azonnal tollat-papírt ragadok, és alkotni kezdek. Mindent kiírok magamból, emiatt el is kések. Kaoru kicsit morog, de nem figyelek rá. Azonnal munkához látunk. Igyekszem a legjobb formámat hozni, hogy elnyerjem Kao jóindulatát. Késő estig bent vagyunk. Otthon nem tudok pihenni, hiába vagyok fáradt. Vacsora után leülök a laptop elé, és próbálok zenét írni, több-kevesebb sikerrel. Már jócskán elmúlt éjfél, és lassan készen vagyok. Ég a szemem, fáj a hátam. Végül kikapcsolom a gépet, és megyek aludni pár órát.

Az egész hét így telik. Látástól vakulásig dolgozom. Végül tíz szöveg és három zene készül el. Így megyek a próbaterembe. Ha ezek után se kapok szabadságot, én kiherélem Kaorut, de tényleg.

- Kaoru, gyere, kapsz ajándékot – hívom.

- Kitalálom, akarsz valamit.

- Miből gondolod? – pislogok ártatlanul.

- Ismerlek.

- Igen, igazad van. Március első hetében szabadságra akarok menni. Ezért cserébe ezt kapod – adom kezébe a papírokat, és a pendrive-ot.

- Mi ez? – kérdi gyanakodva.

- Nézd meg.

Elolvassa a szövegeket, majd az adathordó tartalmát is meghallgatja.

- Nem rossz – bólogat elismerően.

- Na, megkapom a szabadságot? – kérdezem reménykedve.

- Nincs más választásom, ugye?

- Nincs.

- Jól van, menjél – sóhajt lemondóan.

- Imádlak! – ölelem meg.

- Eressz – tol el.

Vigyorogva folytatjuk a próbát. Egész nap fülig ér a szám. Otthon első dolgaim közt van, hogy foglaljak szállást az utazási irodánál. Kamijo szinte beesik a lakásba, nagyon kimeríti a stúdiózás. Megvacsoráztatom, lefürdünk, majd elmegyünk aludni.

Nehéz úgy szervezni, hogy Kamijo ne fogjon gyanút. Most azért örülök, hogy mindkettőnknek sokat kell dolgoznia. Szinte repül az idő. Lassan közeledik az utazás ideje, ideje szólni a vámpírnak. A fotelben terpeszkedik, miközben élvezi a lágy zenét, amit nem rég elindított.

- Van terved a szabadságodra? – hívom fel magamra a figyelmét.

- Még nincs.

- Hülye kérdés, tudsz franciául?

- Egy kicsit. Miért?

- Akkor jó.

- Mit találtál ki? – kérdezi rosszat sejtve.

- Meglepés.

- Áruld el – mögém jön, és átölel.

- Mivel lassan egy éve leszünk együtt, ezért úgy döntöttem, megleplek valamivel.

- Mivel?

- Készülj, mert pár nap múlva utazunk Franciaországba.

- Mi? – lepődik meg.

- Jól hallottad.

Kerek szemekkel hápog, nem igazán akarja elhinni.

- Komoly? – találja meg a hangját.

- Aha. Három napig leszünk oda.

- Azt ne mondd, hogy te intézted, hogy akkorra szabadságon legyek.

- Pedig így van. Összebeszéltem Teruval.

Hitetlenkedve pislog.

- Szedd össze az állad – simítok végig az arcán.

Még sose lepődött meg ennyire.

- Nem álmodom? – nyögi.

- Nem, úgyhogy hidd el nyugodtan.

Magához ránt, és szorosan megölel.

- Hogy hálálhatom meg? – kérdi megilletődve.

- Majd kitaláljuk.

- Kérj bármit, megkapod.

- Vigyázz, mert szavadon foglak.

- Nem félek – és ajkaimra mar.

Onnantól kezdve, Kamijo teljesen bepörgött. Alig várta, hogy elinduljunk. Addig rágta a fülem, míg megmutattam az utazási iroda honlapján a képeket a szállásról. Nagyon tetszett neki. Viszont azt nem tudta kiszedni belőlem, hogy elviszem a Versailles-i kastélyba. Nincs az az Isten, hogy elmondjam neki. majd ott megtudja.

Végre, holnap hajnalban indulunk. Kamijot nem lehet lelőni, annyi energiája van. Már rég becsomagoltunk, és közös megegyezés alapján nem fekszünk le aludni. Minek arra a három órára? Majd alszunk a gépen.

A taxis örülhet, hogy hajnali négyre hívtuk a házunkhoz. A reptérig tartó úton majdnem elalszom, de vámpírom nem hagyja. Mikor megérkezünk, kifizetjük az utat, és megyünk. Átvizsgálják a holminkat, de hamar mehetünk tovább. Szinte teljesen kihalt a terminál, alig van itt pár ember. Még van két óra a gép indulásáig.

- Hagyj aludni – motyogom, és már alszom is.

Arra kelek, hogy rázza valaki a válla.

- Kyo, ébredj! Menni kell.

- Hm? – próbálok kilátni a szemem.

- Be lehet szállni – húz fel Kamijo.

Morogva követem. A gépen elfoglaljuk a helyünk, és folytatom az alvást. Elfészkelem magam, és fejem a vámpír vállára hajtom.